Önéletrajrz Telefon: 06202310679 Email: istvan.ivanovics@freemkail.hu 1990. április 7.-én születtem Makó városába. A Szikszai György reformátos általános iskolában végeztem el a 8 általánost. Már ott gyerekként nagyon vonzott a szépirodalom. Emlékszem 3.-os voltam, ergo, a földből se látszottam ki, hogy édesapámat idézem. De már verseket írtam. Hogy mi okom volt rá? Oka nem volt, csak érzete. Olyan mély benyomást hagytak bennem, már gyerekként volt költőink, hogy magam is költő szerettem volna lenni. Ezek a versek név szerint: Petőfi Sándor: arany Lacinak. Ady Endre: Születés napomra Weöres Sándor: bóbita Csoóri Sándor: csuda kutya. De sajnos nem voltam ama szorgalom hírnöke, és ráadásul még az se lehetett rám mondani nagyon vigyáztam a dolgaimra. Így a verseim szép apránként elvesztek. De a vers iránti szeretettem megmaradt, mint ahogy irodalom tanárjaimban is. Majd Gyulán folytattam tanulmányaimat, 2006-2009. mint szakács. Hol irodalmi, és bibliai pályázatokat nyertem. Ahogy idősödtem úgy szélesedett ki érdeklődésem az irodalom után. Már nem csak verseket, hanem regényeket, szakirodalmat olvasgattam. A költészet mellet, másik gyenge pontom lett a kultúrák megismerése. De mivel ez csak második helyen foglalt tabellát. Így egyetlen szerelmem még mindig a költészet volt. Sajnos 3 évvel később jöttem rá, hogy a szakács tudomány nem nekem való. Így tanulmányaimat 2009-2012. Makón a Galamb József szakközépiskolában folytattam sikeresen, mint hideg meleg burkoló. Sajnos családi és anyagi hátterem miatt felhagytam a költészettel és elálltam dolgozni. Munkahelyek: 2012. 09-2012. 11. Szabó Generál. Munkakör Építő ipar 2013. 09-2014. 06. Csongrád megyei kormányhivatal makói járási hivatala. Munkakör: Portás 2014. 09-2014. 11. Kiszombor Maroslelei reformátos missziói társegyházközösség. Munkakör: Építőipar, Maroslelei egyházközség felújítása. Éreztem hogy valami nagyon fontosat elfelejtettem, de nem tudtam kitalálni mi volt az. Majd egy álom hatására, rájöttem mi volt az. Ahol egy öregember mondta nekem „Találj rá önmagadra”. Akkor még nem értettem és csak 2 évre rá jöttem rá, mint egy villámcsapás, úgy csapott. Hogy amit hiányoltam a költészet volt. Korholtam magam hogy nem vigyáztam a verseimre, és ez által mintha egy részemet dobtam volna el. Nagyon nehezen tudtam magam rávenni, hogy újra kezdjem. De végül is jó vége lett újra kezdtem, és örülök hogy megtettem. Most 25 évesen pedig úgy érzem, hogy ideje magasabb szintre helyezni, hogy ne csak én hanem az egész világ olvashassa műveimet. Nagyon remélem Isten akaratából így lesz. Ez a magasabb szint nem más, mint hogy hivatásos költő legyek, és mihamarabb publikáljak.

Könyvei