1960 ősze van, második gyermekként látok napvilágot egy mátraaljai falu egyik parasztcsaládjában. – Lány? Mondják az öregek fejcsóválva. – Él még az a nézet itt a faluban, hogy a lánygyerek, nem gyerek… Bizony lánynak születtem, s hosszú, szenvedéssel teli utat teszek meg lányként, nőként, asszonyként, anyaként, lokálpatriótaként, aktivistaként, első generációs értelmiségiként, míg eljutok oda, hogy saját könyvet fogok a kezembe. A ’90-es évek végétől, minden előtanulmány nélkül szerkesztem a faluújságot, majd 2001-től a főiskolai dolgozatok szembesítenek azzal, hogy szeretek írni, s hogy mennyi minden kikívánkozik belőlem, s így váltam reálból humánná, racionalista emberből az ösztöneire hallgató lénnyé. 2003-ban a Heves Megyei Hírlap felkér, hogy legyek a külső tudósítójuk, és innentől kezdve néhány kisebb újságban is publikálok. Ebben az évben megírok egy esszé és egy szociográfia pályázatot, s mindkettőt díjazzák… Ez a nyertes szociográfia az, amely az íróasztalfiókomban fekszik 2007 tavaszáig, amikor is találkozom valakivel, aki arra kér, hogy fejezzem be. Ennek köszönhetően írok még néhány fejezetet, és így születik meg 2008-ban a „Menni vagy maradni?”, mely hosszú évek dilemmáját vetíti az olvasók elé. A könyv megírása után tudatosul bennem a saját döntésem igazán, hogy bizony el kell fogadni dolgokat, s el kell engedni embereket, helyzeteket, eddigi tevékenységeket. Második könyvem címe Isten nyilai között, avagy a Titok valóban működik - 2009 -. A főcím egy álom sugallatára jött. (Isten nyilai között) Az alcím pedig utalás Rhonda Byrne: A Titok című könyvére. Ebben a könyvben magyar példán vezetem le, hogy a Titok valóban működik. A könyv lehetne blogregény, lehetne életrajz, s találhatók benne kisebb tanulmányok, valamint rendhagyó útleírások is. A nem szokványos formákból azonban mégis egy megtörtént életút bontakozik ki, és sok olyan gondolat fogalmazódik meg, amely egy kicsit másképp láttatja a világot, a különböző helyzeteket, eseményeket, kapcsolatokat, embereket, és példákon levezetve segít megérteni néhány ezoterikus megfogalmazást, elméletet is. A blog mondhatni a kedvenc műfajom (2006 óta írok), melynek lehetőségeivel szeretek és talán tudok is élni. A blogírásnak köszönhetem, hogy írok, hogy fejlődtem nemcsak az írás terén, hanem mint ember is. Érvényesül az a mondás is, mely szerint „nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. Talán belső kényszer, hogy megosszam életem történéseit, gondolataimat, amatőr írásaimat másokkal. S nagyon jó érzés, amikor kapok egy-egy visszajelzést, hogy milyen sokat segített valakinek egy-egy írásom, s látni, hogy az írásaim már 111 országba eljutottak, és több országból olvasnak rendszeresen. 2009 januárjában a spanyol Ibiza szigetére költöztem, ahol közel ötven évesen kezdtem új életet, és sok év egyedül lét után éltem újra párkapcsolatban. Itt vettem fel a Lena Belicosa írói álnevet. Két felnőtt gyermekem (lányom, fiam) van, akik már élik a saját életüket, és 2012-ben érkezett meg az első unokám, 2013-ban a második, 2015-ben pedig a harmadik. Nyilas jegyben születtem, s talán valóban örök optimista vagyok, és hiszek benne, hogy az életem jó úton halad. Ezért nem is használok múlt időt, se feltételes módot. A múltam is én vagyok, s nem kötöm feltételekhez a jövőt. Úgy érzem, hogy folyamatos jelenben élek, amelyben meg kell tapasztalnom, tanulnom, értenem, ismernem sok mindent. S feladatom, hogy a megszerzett tudást, információkat, élményeket megosszam másokkal! A harmadik könyvem - 2011 - (Az éjszaka örvényében) is formabontó, hiszen egy új műfajjal kísérletezem, álmokból írok novellákat, szösszeneteket, melyeknek végén álomfejtések, gondolatok vannak, s helyet kapott a könyvben néhány versem is, melyeket szintén álmok ihlettek, és amelyek jól illeszkednek az álomnovellák közé, megtörve azok egysíkúságát. Úgy érzem, szükséges, hogy más emberekhez is eljusson a könyv mondanivalója, és segít abban, hogy jobban figyeljenek az álmaikra, mert a mai világunkban még sokkal több üzenete van az álmoknak, mint korábban. Két pályázatot írtam ki amatőr tollforgatóknak és a beérkezett írásokból szerkesztettem egy antológiát, melyben harminc ember novellái, versei találhatóak. A türelem és szabadság útján - 2011 -. 2012-ben két regényt is befejeztem. Az egyik, a 2012 sodrásában, avagy a kincsesláda titka, mely 2012 végén meg is jelent. A másik, az Aisa mágikus valósága még kiadásra vár. 2012-ben úgy könyveltem el, hogy fejlődtem az írás terén, hiszen már regényt is képes vagyok írni és ezek már nem rólam szólnak. Sajnos az életem úgy alakult, hogy 2012 októberében hazajöttem Magyarországra, és itt kezdtem megint újra az életemet. A „Semmi sem történik véletlenül” c. blogomat rendszeresen írom, és sok történetet, kirándulást tettem közzé, amíg Ibiza szigetén éltem. Blogolvasók hívták fel a figyelmem arra, hogy könyvben is szívesen olvasnának a szigetről, hiszen sok mindent csak onnan tudnak róla. Ibiza főként „Buli szigetként” ismert, pedig attól jóval több. Ezért szerkesztettem egy útinaplót - Ibiza a mágikus sziget – 2015 - (ami az útikönyvekből kimaradt), mely nem szokványos útikönyv, hiszen nem sorolok fel sok adatot, viszont számos információ és történet, fotó található benne, ami segít megismertetni a szigetet, mely nem csak „Buli sziget”, hanem a Nyugalom szigete is. 2014-ben és 2015-ben folytattam az álmokból írt történeteket, s így állt össze a következő kötet, mely a novellákon kívül tartalmaz egy kisregényt is. A Hawaii üzenete is kiadásra vár. Sajnos az oldalon semmi tagolás nem látszik, kár, hogy ilyen egybe lett az összes szöveg, pedig én nem így írtam be.

Könyvei