Eötvös Károly (Mezőszentgyörgy, 1842. március 11. – Budapest, 1916. április 13.) politikus, ügyvéd, író, publicista. Eötvös Károly 1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön. Apja gazdálkodó köznemes. A pápai református kollégiumban tanult. 1863-ban lépett megyei szolgálatba. Lapot indított, majd harminc évesen a veszprémi kerület képviselőjévé választotta. A Deák párthoz csatlakozott és a párt lapjának, a Pesti Naplónak lett vezércikkírója. 1878-ban megnyitotta Pesten ügyvédi irodáját, amely hamarosan az ország első ügyvédi irodája lett. Ekkor 48-as ellenzéki programmal újra képviselővé választották. Eötvös hírlapíróként a függetlenségi párt lapjánál, az Egyetértésnél lett vezető hírlapíró. 1881-ben a nagykőrösi mandátumot fogadta el. 1882-ben kezdődött a tiszaeszlári vérvád per. A védelem vezetését Eötvös Károly vállalta. A függetlenségi párt ellenezte e szerepvállalását, de Mikszáth is féltette. Az 1884-es országgyűlési választások során — bár több kerületben jelölték — nem jutott mandátumhoz. Egy időre visszavonult a politikától, majd 1887-ben Nagykőrösön újra képviselővé választották. 1892-ben ismét Nagykőrös képviselője lett, Irányi Dániel halála után pedig rövid ideig a 48-as Függetlenségi Párt elnöke volt. 1910-ig — főleg független liberális képviselőként — tagja maradt az országgyűlésnek. Élete utolsó évtizedét főként irodalmi munkássággal töltötte. 1900 őszén jelentették be összes műveinek kiadását, s a művekből 24 kötet tíz év alatt el is készült, meg is jelent. Eötvös A nagy per című művét irodalomnak, szociográfiának vagy éppen „proto-ombudsman”-i jelentésnek is olvashatjuk, és mindezen minőségekben a legkiválóbb művek egyike. 1916. április 13-án halt meg. bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_K%C3%A1roly

Könyvei