Amikor az író belekezd egy regénybe, akkor kitalálja a helyszínt, a kort, a szereplőket és arcot ad nekik. Felruházza őket különböző tulajdonságokkal. Ez is egyfajta teremtés. Játék, ami örömöt okoz az alkotónak. Kicsit olyan, mint mikor a festő a fehér vászonra felviszi a színeket, egyiket a másik után, mindet a megfelelő helyre, mert máskülönben sosem áll össze az a bizonyos egyensúlyi állapot, ami a szemnek azt közvetíti: kész a kép, elkészült a mű. Csáth Géza Ópium c. művéből készült filmadaptációban azt mondja az intézetvezető elmeorvos: „Maguk írók megfertőzik az emberek elméjét az irományaikkal.” No, én ennek pont az ellenkezőjét szeretném elérni. Legalábbis valami ilyesmit felelnék rá, ha megkérdeznék tőlem.

Könyvei