Miért szerzői kiadás? Hogyan értelmezhető: független és szabad publikálás?


A hagyományos kiadók csak szűk körű és üzletileg sikeres írásművek kiadására vállalkozhatnak. Ez érthető, a kiadóknak pénzt kell termelniük a fennmaradásuk és így a szerzők és olvasók érdekében. Az informatika azonban lehetővé teszi a szabad szárnyalást: fontos és értékes írásművek nem veszhetnek el. A Könyvkonnektor portálon költségmentesen, néhány klikk után azonnal a nyilvánosság elé kerülhet a tervezett vagy már kész alkotás. Nem szükséges senkit felhívni, géphangok utasítását várni, ügyefogyott vagy agresszív titkárnők megjegyzéseit hallgatni.

A tapasztalat és tudás alkotni akar.

Lehet írni és kiadni: nem számít, milyen hosszú, milyen témájú a szöveg. Csak egy a lényegbevágó: a szerző tudja és érezze, hogy fontos a közlendője. Szólhat a mű az országnak-világnak, vagy kis érdeklődő csoportnak, szakmai közönségnek, helyi körnek. Versbarátnak, vagy krimikedvelőnek, regényfalónak vagy dokumentum-írások lapozgatóinak. Néhány utódnak a családból, kedves barátnak, ismerősöknek.

Csapások, sikerek, nagy fordulatok megörökíthetők.

Fel kell tölteni az írásművet, hadd járja saját útját a szó, a gondolat. Közzé kell tenni a fontos mondatokat, talán olvasni fogják, talán sikere lesz. Talán most vagy csak évek múlva kezdik értékelni és idézgetni. Jöjjenek, mert várják az emberek az üde és szépen csengő sorokat, amelyek tovább élnek majd, gazdagítják a nyelvet, értelmi és érzelmi összehasonlításokat adnak másutt élőknek, más időpontban felcseperedőknek, más körülmények között küzdőknek.

Az oktatás, tanulás, művelődés az írás és olvasás kezdőpontja. De megtalálják-e egymást a szerzők és olvasók, azaz a tanárok és diákok a felpörgő, digitalizált világban? A nyomtatás már nem bír az ismerettömeggel. A tudáskommunikáció az informatika eszközeire húzódik, mester és tanítványa szépen formázott, könyvszerű, egyedi tanulmányokban érintkezik. Ez a dimenzió már közkincs, a szakmai érés dolgozatait archiválni lehet és érdemes.

A földkerekség minden táján megjelentek a Könyvkonnektorhoz hasonló, magánkiadást segítő könyv-összefogások. Hihetetlen felfutást hoztak a bekapcsolódó új szerzők művei, nyers fogalmazványai. Nem az történt, hogy a szövegtenger elmosta a jó könyveket, hanem fordítva: a sok-sok műből egyre többen halászgatnak. Többen lettek az írók és az olvasók.

A mindennapok megszokottságából kitörhet a teremtő személyiség.

Az olvasó mindig független volt, most a szerző is független lett. Közvetlenül juttathatja el írást az érdeklődőknek. Ez is a neve az új könyvmozgalomnak: független kiadás, vagy más oldalról nézve: független szerző.

Furcsa, de a független azt is jelenti, nemcsak a tiszta értelemben vett szerzők előtt nyílik most meg a nyilvánosság. Rajta a sor az összegyűjtőkön, felfedezőkön is. Dédapáink első világháborús naplói, nagyapáink hadifogságainak története, hölgy-családtagok háztartási feljegyzései, türelemmel viselt betegségek kézzel írt imakönyvei mind ott lapulnak valamelyik rokon személyes holmijai között. Nem dobták ki, ki is tenne ilyet, de most összerakható, kiegészíthető; ívbe, glóriába rendezhető és önmagában vagy megjegyzetelve közzétehető. Akad olyan családtag, akinek éppen most van rá ideje, módja, érkezése.

A szerzői kiadás csak az utóbbi évtizedekben kapott kicsit kellemetlen felhangot. Nagy költőink, íróink kétszáz évvel ezelőtt bizony előfizetőket kerestek könyv terveikhez. Egy Kazinczynak, Csokonainak, Vörösmartynak kellett kérő leveleket fogalmaznia. Most csak a szándék kell és a tisztelet a szónak, betűnek: és már mehet is az írás a nagyközönségnek.

Sok sikert, igyekezetet, izgalmat az alkotásban, megnyugvást a szépben, jóban:

a Könyvkonnektor Publio létrehozói, működtetői

***

Végezetül egy idézet. Talán mottója is lehetne a szerzői kiadásnak, a független publikálásnak:

„Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!”  

Tóth Árpád, 1922.