ÖNÉLETRAJZ Név: Kaiser László Született: 1950.január 18 Tel: +3670-206-85-12 E-mail: siam.kaiser@freemail.hu Közvetlenül a Ratkó-korszak nyitánya előtt, a Bak jegyében születtem, de egyáltalán nem Ratkó-gyerekként. Szüleim talán nem is tudtak a rendkívül szigorú abortusz-törvényről és a gyermektelenségi adóról… A szovjet hadifogoly-haláltábor borzalmait évekig viselő apám hazatérve szétdúlt gazdaságot talált a valaha virágzó családi birtokon, de – mert a megaláztatás idején megtanulta őrizni lelke szabadságát – immár dacolva vérei tradíciójával, a szerelmet favorizálta, s a falu legszebb és egyben legszegényebb lányát vette feleségül. A maguk módján bohémok voltak, új világban új családot akartak, s – mint később határtalan szeretetükkel milliószor bizonyították – engem is. Valahonnan innen eredeztethető a rendíthetetlen, a buddhisták által is megirigyelt belső békém, a mindig derűs világlátásom, ahogy a néha makacsságba torkolló dacom, a „Több is veszett Mohácsnál!” szemléletű bohémságom, az alkalmanként polgárpukkasztónak tűnő különcködésem, az igazságérzettel vértezett rebellióm is… Volt kiktől örökölnöm! Nagyapám a Kossuth-katonaként az Újvilágba emigrált felmenőjének a (dollár) milliós örökségét (no persze és az amerikai áttelepülést) utasította el egy laza, „Parasztember aratás idején nem firtatja a jussát!” közbevetéssel, apám pedig alternatívaként inkább az albérletet választva az asztalt borította az „illetékes elvtársra”, amikor árukapcsolásként a párttagkönyvvel együtt kaphatta volna csak a lakás-kiutalást. Ezzel együtt én már megalkuvóbb voltam: missziós-papi terveket dédelgetve ministránsként kezdtem világnézeti megtestesülésemet, aztán kisdobos, úttörő, majd KISZ tag lettem. Sőt a munkaköri beosztás követelményeként (mert többen lettek velem) a pártba is beléptem… A Kötelezően elvégzett politikai főiskola miliője miatt a politikai ideológiáktól, aztán az életben tetten ért agymosás taszítása miatt magától a politikától is hamar csömört (és „renitens”, meg „hűtlen” bélyeget) kapva fordítottam hátat minden efféle indíttatású közösségnek, s magányos farkasként jártam a helyenként rögös utamat. Hamar hűtlen lettem eredeti foglalkozásomhoz is - az élettelen dolgokat firtató, földalatti ásványok kutatásánál jobban érdekeltek a Föld emberi felépítményei, s a bennük/köztük élők - és az ismeretlen vonzásában lettem világjáró kozmopolita, aki mindig ott hitte magát otthon, ahol kedvet érzett az élethez. Persze nem volt előzmény nélküli ez a vándorlás: az addigi több, mint húsz hivatalosan regisztrált állandó lakcímem, az ennél több ideiglenes lakásom számát a hotelok, motelok, panziók, alkalmi szállások sora teszi teljessé, s a bolygónkon is egyre kevesebb lett számomra a fehér folt, a „Terra Incognita”. A nagyvállalati oktatás irányítójaként megfelelő muníciót, meg egy könyvtárosi képesítést szereztem a gyakorlati újságíráshoz, de inkább a szépirodalom terén (novellák, gyerek színdarabok pályázati nyerteseként) szereztem nevet magamnak a szakmában. Megyei és országos lapnál dolgoztam tudósítóként, riporterként, szerkesztőként, vidéki tudósítója voltam két régiós rádiónak, riportere, műsorvezetője az akkor indult városi televíziónak, majd tulajdonos főszerkesztője lettem az ország első magán-rádiójának. Túl sokáig voltam az írott és a hangos sajtó megszállott eminenciása, és nem az írás szeretetének hiánya tántorított el a közélettől: egyszerűen taszított a gátlástalan bulvár, a bértollnokság, meg az „etikátlan, de jogszerű”- szemlélet. A szlogenné lett „az igazság a túloldalon van” kinyilatkoztatást talán szó szerint véve a Föld másik oldalán próbáltam szerencsét - egy nemzetközi kereskedelmet irányító horvát bank bangkoki-, majd szingapúri képviseletének voltam a vezetője. Azzal együtt, hogy a munkahelyemhez és a megbízóimhoz mindig is (talán túlságosan is) lojális voltam, illik rám a vándorcigányok mentalitása; nem az számít, hogy mennyim van, hanem az, hogy mennyit éltem fel… Így inkább éltem, s összességében a magam megelégedettségére éltem! Családi állapotaim felsorolása is meglehetősen változatos: voltam legény, lövő-legény és vőlegény, házastárs, élettárs és alkalmi társ, nős, elvált és özvegy… Közben apa, nevelőapa, s ma már – a fiam öregítésemet (is) célzó buzgalmának köszönhetően – kétszeres nagyapa… Aki – bár még rajta tartja az ujját az élet ütőerén – egyre gyakrabban menekül a felüdülést jelentő emlékeihez. Lényegében ennek kézzel fogható hozadéka lett a 2010-ben megjelent, kétkötetes, Sziámi délibáb című regényem, melyet ázsiai életem ihletett. A rádiós múltamból fakadt nosztalgia vezetett oda, hogy önkéntes külső munkatársa lettem egy térségi rádiónak, ahol gyakran hallják műsoraimat a körzet lakói. Koromból kiindulva inkább a közép- és idősebb korosztályt érdeklő témákban merülök el; színes riportokkal, tudósításokkal, érdekes emberekkel folytatott beszélgetésekkel igyekszem tartalmasabbá tenni a rádió műsorait. Kaiser László

Könyvei