Budapesten születtem 1969-ben. Még jókor ahhoz, hogy oroszból záróvizsgázni kelljen az egyetemen, mégsem tudok oroszul, és a filozófia szak azon utolsó évfolyamára járhattam, amelynek még kötelező volt a dialmat. Nem diplomáztam le, ám minden vizsgát letettem az utolsó szögig. Jelentem: voltam úttörő és boldog úttörő voltam. Az ifivezetők közt sok volt a jó pasi. Egyetem után újságíró lettem, még jókor ahhoz, hogy gyakornokként láthassam, amint leendő kollégáimat kirúgják a rádióból. Ennek már lassan húsz éve. Azóta írtam egy regényt és néhány novellát, amelyek megjelentek, valamint az írás mellett voltam boltos kisasszony és ingatlanközvetítő. Aztán megtaláltak az ékszerek. Vagy én őket. És az ékszer: szenvedély. Az ékszer: magamra találás. Mágia. Hidegtechnikával dolgozom, nemesacéllal, villákkal, kanalakkal, kövekkel, gyöngyökkel – minták nélkül. Nem tudok két egyforma darabot csinálni, de nem is akarok. Amint le kellene másolnom magam, elveszteném mindazt, ami hajt. A színek és formák végtelen kavalkádját, a lehetőséget, hogy új és új dolgok szülessenek kezem alatt. A formák lehetnek hasonlóak, a részletek sosem…

Könyvei