1984-ben születtem Egerben, itt jártam általános és középiskolába is. Már középiskolás koromban is írogattam, bár akkor még verseket. Az egyik meg is jelent a Heves Megyei Hírlapban, a tiszai ciánkatasztrófával kapcsolatos vers volt, de őszintén szólva ma már nem vagyok kifejezetten büszke rá... Tizenéves korában az ember kicsit másképpen fogalmaz. Érettségi után a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem el a magyar nyelv és irodalom szakot és tanári képesítést is szereztem. Egy félreértésből adódóan abbahagytam a írást még elsőéves koromban. Az egyetem nekem nagyon sokat adott, és itt nem elsősorban a diplomára gondolok, hanem inkább arra, hogy megtanított egy bizonyos rendszerben gondolkodni, arra, hogy észreveszem a finomabb összefüggéseket, titkokat egy-egy irodalmi alkotásban, és sorolhatnám a stilisztikától kezdve a nyelvfejlődésig azt a sok mindent, aminek az ismerete segített olyanná lennem az írásban, amilyen vagyok, ami szerintem egy igen jó alap a további fejlődéshez. A diploma megszerzése után először egy idősek otthonában kezdtem dolgozni, később pedig egy középiskolai kollégiumba kerültem nevelőtanárnak, ahol jelenleg is dolgozom. Ekkor már újra írogattam a hosszú és eseménytelen éjszakai ügyeletek alatt, de már nem verset, hanem novellákat. Akkor kezdtem viszont igazán komolyan venni az írást, amikor megismerkedtem a férjemmel. Ő biztatott, hogy írjak, idővel pedig ő kezdte el mondogatni, hogy mi lenne, ha kiadnám valahogy a novelláimat. A bátorságom ehhez a lépéshez 2015. januárjában lett elég, köszönhetően páromnak és néhány diákomnak. Ráadásul láttam egy lehetőséget a Publio Kiadó hirdetésében, és úgy gondoltam, megpróbálom. Így jelent meg februárban a Mítoszok és Legendák Könyve című novelláskötetem, októberben pedig a Fekete akkordok. Jelenleg több novellám gyűlik, van néhány versem, illetve egy regényem van készülőben.

Könyvei