Valójában csak unatkoztam, azért kezdtem el írni. De tényleg. Elképesztően untatott az, amit magam körül láttam. Kiborított a hisztéria, a tömeges, aggasztó méreteket öltő pesszimizmus, hogy valójában senki sem boldog körülöttem - én sem voltam az. Az is bántott. Volt, aki már feladta. Én nem akartam. Nem hittem el, hogy az életem ennyi. Nem lehet ennyi - gondoltam. Ennek 6 éve. A döntést követte egy véletlen, és elkezdtem "írni". Csinálom, mert nem tudok nélküle élni. Csinálom, mert tisztít, mert rendszert ad az életemnek. Kialakítottam magamnak egy életet, egy olyat, amit éveken át éreztem. Tudtam, hogy vár rám valami, és nem érdekeltek a kudarcok, csináltam. Szerintem ez a helyes hozzáállás, bármiről is legyen szó, amiről azt érzed, hogy neked aztán muszáj csinálnod, megteszed és nem adod fel. Váltottam. Új életet kezdtem, kialakítottam valamit, ami más. Élet másképp - mert így is lehet. Nagy pofonokkal, de annál nagyobb nyereségekkel. Nagy ára van, de a legnagyobb álmokat valóra kell váltani - és miért ne lehetne nagyot álmodni. Addig, amíg érzed, hogy nem elégedhetsz meg azzal, amid van, csak annyi történik, hogy valójában az még semmi, talán egy első lépcső, és még mindig vár rád valami. Rám is vár. Akkor is, ha itt leszel, akkor is, ha nem. Ahogy 6 éve itt voltam, úgy 6 év múlva is itt leszek. Erre születtem - találd ki, hogy te mire, és menj. Csináld. Az meg, hogy én ki vagyok, tök mindegy - úgyis azt látsz belőlem, amit látni szeretnél.

Könyvei