Egészen kisgyermekkorom óta kerestem az önkifejezés megfelelő eszközét: már akkor saját meséimmel szórakoztattam az öcsémet, amikor még nem tudtam betűt vetni; rajzoltam, festettem, táncoltam, és tinédzserként – mint oly sokan – élénk fantáziámat kreatív mederbe terelve, kísérletet tettem az írásra is. A főiskolai évek alatt azonban ezek a tevékenységeim háttérbe szorultak, mindössze az egyik művelődési egyesület számára írtam prózai, illetve koreografáltam táncos jeleneteket. Miután életet adtam első gyermekemnek - talán a szülést követő megbolydult hormonháztartásomnak vagy a lelkem mélyén motoszkáló alkotás iránti vágyamnak köszönhetően – egyre erősödött bennem a késztetés az írásra, mígnem megadtam magamat neki. Még a gimnáziumi éveim alatt Margit Sandemo Jéghegyek népe című könyvsorozatának köszönhetően elbűvölt a misztikus szerelmes történetek világa, ezért nem volt kérdés, hogy ezt műfajt választom. E folyamat eredményeképpen manifesztálódott könyvvé A Lámpás nyomában című regényem. A család további bővülése miatt az elmúlt években a kreatív tevékenységem kimerült a házi DIY projektek megvalósításában, gyurmázásban, járművek és állatok rajzolásában, ám most ismét az írásra és a vele járó feladatokra összpontosítok.

Könyvei