A hazai ruszinság története

A ruszinok ősei a Kárpátokon túl, a mai Nyugat-Ukrajna területén éltek és többféle elemekből alakultak ki a rusz-nak nevezett néppé, aminek a nevét máig is büszkén viselik. A 14. században megindult a ruszinok vándorlása Magyarország északkeleti vármegyéibe. A Cserehátra betelepült ruszinok építettek fatemplomokat, majd kőtemplomokat és létrehoztak számos görög katolikus egyházközséget. A csereháti ruszinok a 17-19. század folyamán sokszor keveredtek tótokkal, majd a 19. század második felétől többségük magyarokká vált.
A szerző az első fejezetben tényfeltáró dokumentumok, adatok vizsgálata alapján leírta, hogy kik a ruszinok. Alapos kutatásai során kifejtette véleményét és megbízható forrásokkal alátámasztotta, hogy a ruszinok ősei fehér horvátok voltak-e; az ungvári várban tartózkodó Laborc vezér fehér horvát volt-e; és a ruszinok ősei már a honfoglalás előtt is éltek-e a Kárpát-medencében. Számos fejezetben többféle forrásból összegyűjtve megalkotta saját térképét a szláv-, ruszin őshazáról, a ruszin nép kialakulásáról, bevándorlásáról és uradalmi lakóhelyéről. A két táblázathoz is statisztikai forrásokból gyűjtött össze az adatokat a csereháti ruszin települések lélekszámáról és nyelvváltozásáról. Néhány község családnevei, illetve templomok, ikonosztázok és tornácos házak fotói is találhatjuk benne.
E könyv célja a ruszinok és társadalmuk alapos megismerése és megismertetése, ezzel is emléket állítva a Csereháton élő nemzetiségnek.