Rég elkárhozott lelkek égnek a vizes fában
S jajgatnak, sírnak halkan, nincs helyük a világban.
Így sír a költő is, ki tudja már a múltat,
És látja a jövőt is, sötét ködbe borultat.
Könnyű a jövőt látni, vörös, begyulladt szemmel,
Nehéz tudni a múltat, mit hazudik sok ember.
Mi is így tévedezünk, tántorgunk, mint a részeg,
Csak egynéhány fát látunk, nem az erdőt, egészet.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.