Életjel szabadon…

El nem sírt könnyek, félig kövült szív.Kihűlt, jéggé fagyott cseppekre írt,izzó betűk törik meg az átkot.– Az élet szép… – súgják szelíd lángok. 
Nem ad ifjúságot, nincs varázslat,ahol elhalt egykor, onnan fakad.Mélyről feltörő, éltető forrás,nem koldult, ösztönös szívdobbanás.
Sodródó rögök törnek szét vágyban,későn, de még virágzás holt-ágban.Nincs tagadás, életjel szabadon.Félig kövült szív veri: AKAROM!