KÖZÉPKORI TEMPLOMOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN – SZÍVEM, MAGYARORSZÁG

Árpád népe a honfoglaláskor olyan kultúrföldre érkezett, amely a rómaiaknak köszönhetően jelentős építészeti múlttal rendelkezett. A magyar állam történetének első300 évében a templomok emelése volt a legfontosabb építőművészeti tevékenység.Szent István király törvénykönyvben rendelte el, hogy „minden 10 falu építsen egytemplomot”. Ez a törvény – templomok és székesegyházak építésével, püspöki székhelyek és apátságok alapításával – a magyarországi szakrális építészet fénykorát jelentette. A templomok nem csak a hitéletet szolgálták, vasárnaponként itt gyűlt összea lakosság, a messziről jövőt a templom tornya igazította útba, támadások eseténpedig védelmezte a közösséget.A román kori építmények az antik római építészet magas technikai színvonalát tükrözik. Jellemzője, hogy a falak vastagok, többnyire kőből épültek, az ablakok lőrésszerűek, félkörzáródásúak, és gyakori az oszlopokkal tagolt kettős vagy hármas ikerablak alkalmazása. A templombelsőt freskókkal, faragványokkal, szobrokkal