Maffiacsavar (ekönyv)

800 Ft

Cikkszám: 9781476238166 Kategóriák: , ,

A történet a gengsztervilágban játszódik,egy várost két maffiacsalád ural. Carla és Jimmy, akiknek meghaltak a szülei, kényszerűségből az alvilághoz csapódnak. Carla egy bordélyházban kezd dolgozni, Jimmy a Caroda családnál kap munkát. A Caroda család azon van hogy átvegye a hatalmat a város 11. körzete felett, mely komoly vérontással járhat, azonban a család feje azon gondolkodik, hogyan oldja meg ezt a legkisebb áldozatok meghozatalával.   Egy véletlen segítségével a legnagyobb megvesztegethetetlen maffiaellenes szenátort sikerül sarokba szorítania, így megtörténik a körzet feletti hatalomátvétel, mely maffiaháborúhoz vezethet… Carlába beleszeret egy multimilliomos, aki kiemelő őt a bordélyházból, testvére Jimmy pedig egy gentlemanhez méltó módon segít egy jómódú hölgynek, akivel egymásba szeretnek. Hogy hogyan szövődnek a szálak, mely meglepő fordulatokat hoz a történet, olvasd el a regényt, ígérem nem fogsz csalódni…. Szerző Vito Caroda hasonlóan járt el mint Luca Martello. Ő is készülődött, ugyanúgy megkapta az embereitől a jelentést, hogy a Martello család pár embere is a helyszínt őrzik. Ő is vigyorgott. Tisztelte Luca Martellot, nem becsülte alá, mondhatni a körülményekhez képest még kedvelte is. Nagyot sóhajtott. Tudta hogy ma bandaháború veszi kezdetét és azért ő lesz a felelős. Megegyezhetnének békésen is de nem akart. Végre talált egy ürügyet hogy a területét növelhesse, súlyos dollármilliárdokat jelentett akár egy utcányi rész is. Magában még hálás is volt az elhunyt terjesztőnek, hogy ilyen kalamajkába sodorta a családokat.- Carlo. – az elhunytak családjáról gondoskodtatok?- Természetesen. Mindkét özvegy minden héten megfelelő mértékű összeget kap hogy el tudják látni a gyerekeiket, ki tudják fizetni a lakbért.- Jól van. – nyugtatta lelkiismeretét Vito. – Gondolkodtam a ma estén. Nem akarok békésen megegyezni, területet akarok. – nézett Carlora a Don.- Értem. – válaszolta elgondolkodva a consigliere jól tudva, hogy dollármilliárdokról beszélnek pro vagy kontra. – De az háborúval jár, akkor a rendőrfőnököt is a mi oldalunkra kell állítani és itt van ráadásul az a kutyautő szenátor, aki egyre jobban szorongatja a tökünket a nyavalyás törvényjavaslatával amit ha keresztülvisz, még nehezebb dolgunk lesz.- Tudom, tudom. De szükségünk van nagyobb területre ahhoz, hogy még több politikust tudjunk megvenni és még nagyobb hatalomra tegyünk szert. Ha mi nem tesszük meg, akkor megteszi Luca Martello és a végén ő söpör el bennünket.- A háború kemény dolog. Sok özvegyről kell majd gondoskodnunk.- Próbáljunk valamit kitalálni amivel úgy a sarokba szorítjuk Luca Martellot, hogy nem lesz más választása mint hogy átengedi nekünk a 11. körzetet.- De mit? – kérdezte a consigliere.- Még nem tudom. Ma még csak hallgassuk meg mit ajánljanak, tereljünk, ne adjunk konkrét választ és meglásd, jön majd magától a jó megoldás.- Úgy legyen. – dünnyögte Carlo.- Vigyük magunkkal ezt az új fiút, Jimmy gyereket is, had lássa hogyan mennek a dolgok. – utasította a Don Carlot. – És vigyük magunkkal Ron-t is. A két fiatal úgy illik egymáshoz mint két testvér, mindkettő csupa dinamizmus.- Rendben, eligazítom őket. – állt fel Carlo. – A kocsiban találkozunk. – ment ki az ajtón.Vito Caroda ugyanúgy mint Luca Martello belenézett a tükörbe, ő is megigazította öltözékét, intett az embereinek akik komor arccal felállva mentek főnökük után. Akár a halálba is. * Martin Roy egész nap izzadt pedig nem is volt meleg. Felváltva nézte a két gengsztercsalád tagjait és rögtön levágta hogy gyűlés lesz nála. Az pedig akár vérfürdőbe is torkollhat. Nem tudta mit csináljon. Bezárjon aznapra? Lemondja a foglalásokat? Értesítse a rendőrséget? De tudta hogy azt végképp nem teheti, így egész nap kétségek között vergődött. Mivel semmit nem mert tenni, úgy döntött hogy a sorsra bízza magát, annak örült, hogy a család emberei a teraszon foglaltak helyet. Az a jó ötlet jutott eszébe, hogy a teraszon lévő összes asztalra ráteszi a foglalt cédulát és a vendégeket csak és kizárólag a benti helyiségben helyezi el arra való hivatkozással hogy a teraszon lévő asztalokat lefoglalták. Ami igaz is, nem? – mosolygott magában. Lefoglalta a maffia. Összehívta a pincéreit a hátsó helyiségbe.- Gyerekek, van egy kis gond. – közölte velük.- Igen? – kérdeztek vissza.- Látjátok a férfiakat a teraszon? – mutatott kifele.- Igen. – hangzott az egyöntetű válasz.- A két ellenséges maffiacsalád tagjai akik a városunkban működnek. Úgy vélem, ma este itt valamilyen megbeszélés lesz ami végződhet bárhogy.A pincérek összenéztek de nem szóltak semmit.- Aki gondolja, hazamehet, de megjegyzem, nem örülnék neki mert a belső helyiségben ugyanúgy megy a vendéglátás. Viszont aki marad, ma estére dupla pénzt kap, aki elmegy, ahelyett viszont mást kell azonnalosan felvennem. – hangzott el a burkolt célzás.A pincérek összenéztek és mindannyian közölték, hogy maradnak. Nemcsak a pénz miatt hanem mert kíváncsiak voltak a két maffiacsalád fejére akit addig csak hírből ismertek de személyesen nem láttak még soha.- Örülök hogy így döntöttetek. Ha esetleg valami lövöldözés tör ki vagy hasonló, akkor húzzátok el a csíkot, mindenki a maga életével törődjön. – óvta őket a tulajdonos.- És a vendégek? – aggodalmaskodott az egyik pincérnő.- Most mit csináljak? – mentegetőzött a tulaj. – A két család nem kérte hogy mondjam le a vendégeket, akkor kérhettem volna tőlük azt a pénzt amitől elestem volna, de így… kihagyni egy napot, tudjátok hogy nem megy olyan jól.- És ha nekik esik bajuk? – aggodalmaskodott a másik.- Most mit mondjak. Rosszkor voltak rossz helyen. – válaszolta szatírikusan Martin Roy. – Én is aggódok de nincs mit csinálni. Ti mindenesetre legyetek résen és fogjátok be a szátokat. Akinek eljár a szája, higgyétek el, a maffia megtalálja.A pincérek értették a burkolt fenyegetést és elhallgattak. Ezt követően szótlanul tették tovább a dolgukat, szolgálták ki a beszállingózó vendégeket és a szemük sarkából figyelték a teraszon ülő férfiakat akik látszólag a legnagyobb nyugalommal iszogatták italjaikat, a valóságban pedig feszülten nézték egymást, ők sem tudták mi várható az este.Este hat óra körüli időben szinte egyidőben érkezett meg a két család, autóikkal elfoglalták a parkolóhelyek nagy részét, pár ember a kocsiknál maradt nehogy a másik családnak bombát legyen kedve rakni az autó alá.A bejáratnál a két család feje szertartásosan megölelte egymást és mint két jóbarát, bevonultak az étterembe át a belső részen és helyet foglaltak kint a teraszon. A középső asztalnál foglalt helyet a két főnök, mellettük a két consigliere, az embereik körben a szélső asztaloknál.A pincérek összenéztek. Bár arcról nem ismerték a maffiafőnököket, a helyzetből egyértelmű volt számukra hogy kik ők.- Jó estét, Uraim! – köszöntette őket maga a tulajdonos. – Micsoda megtiszteltetés hogy az én szerény éttermemet választották vacsora céljából. – udvariaskodott a tulajdonos.- Jó estét Martin, hogy van? – köszönt vissza Vito Caroda.- Jól, köszönöm. – válaszolta Roy.- És a család? – hangzott el Luca Martello-tól.- Ők is jól vannak. – izzadt most már Martin Roy. – Mit hozhatok Önöknek? Rakta eléjük az étlapot.- Magára bízzuk, ugye? – nézett Vito Luca-ra.- Hát persze. – válaszolta elegánsan Luca.- Italt? – kérdezte Martin.- Valamilyen jó évjáratú vörösbor? – nézett kérdőn Vito Lucára.- Nekem megfelel. – hangzott el ismét a beleegyező válasz.- Értem, akkor bízzák csak magukat rám és tíz ujjukat is megnyalják, máris intézkedem.Eközben a többi pincér a két család embereit szolgálták ki, vették fel a rendeléseket és megkezdődött a minél gyorsabb kiszolgálásuk.A két család feje megvárta míg a kapkodó pincérek telerakják az asztalt a finomabbnál finomabb előkészített ételekkel, komótosan szedtek maguknak, elkezdtek enni és amíg be nem fejezték, csupa semleges dologról beszélgettek.Az étkezés végén amikor a pincérek leszedték a tálakat, tányérokat és már csak a bor volt az asztalon, akkor tértek a tárgyra.- Történt egy kis sajnálatos esemény a két család között. – kezdte Luca Martello.- Így van, sajnos így van. – válaszolta Vito Caroda.- Mindannyian jól tudjuk, hogy az ifjúság hevessége okozta ezt a szörnyű dolgot. Az egyik emberünk megdugta az Ön emberének a nőjét amire az bedühödött, összekaptak és a sajnálatos végkimenetelt mindketten tudjuk.- Hát igen, ez a fiatalság… – játszotta a megértőt Vito de résen volt. – Ami megtörtént az megtörtént, de mégsem mehetünk el szó nélkül mellette.- Így van, teljes mértékben igaza van. De hát mit tehetünk. Mondja meg hogy hogyan oldjuk meg és megtesszük ami tőlünk telik.- Nem tudom, igazán nem tudom. Két nagyon komoly tapasztalattal bíró emberünket veszítettük el.- Igen, tudom, mit ajánlhatunk fel kompenzációként?- Ön mit javasol? – kérdezett vissza Vito Caroda aki kíváncsi volt Luca mit ajánl fel.- Hááát, gondolkodtam róla. A fiatalt majd én megbüntetem, természetesen az özvegyeknek is adunk támogatást.- Nagyon helyes. – bólogatott egyetértően Vito. – De ez még mindig nem arányos azzal ami történt, ráadásul a vele lévő másik emberünket is ki lett nyírva.- De elborult az agya, tudja, fiatalság, hevesség. – védte emberét Luca.- Először arra gondoltunk, hogy terjeszkedésre pályáznak. – puhatolózott Vito Caroda.- Én? Ugyan már! Évekkel ezelőtt megegyeztünk a területhatárral kapcsolatban. – válaszolta Luca aki előre látta hogy Vito erre fogja vinni a megbeszélés fonalát.- Talán újra kéne gondolni. – válaszolta élesen Vito.- Mire gondol pontosan? – kérdezett most már nyersebben Luca.- Kompenzációként a 11. körzetet szeretnénk. – válaszolta nyugodtan Vito.- Szó sem lehet róla. – vágott vissza Luca. – Az túl nagy mértékű kártalanítás lenne.- Pedig kevesebbel nem elégszünk meg. – válaszolta Vito.- Ugyan, ugyan! Próbáljunk valamilyen megoldást találni, a 11. körzetet nem adjuk át harc nélkül, egy háború pedig nem tenne jót egyikünk üzletének sem. Olyan jól megvoltunk egymás mellett eddig. – fogta szinte könyörgőre Luca.- Az igaz, de a torta nagyobb szeletje jutott a Martello családnak, egyenlő arányokat akarok, az pedig a 11. körzettel lenne megoldva.- Még átgondolom. -hangzott el a terelő válasz.A két consigliere egy szót sem szólt, a terasz szélén ülő emberek is felfigyeltek az emeltebb hangú beszélgetésre de mivel utasítást nem kaptak, nem csináltak semmit.- Beszéljünk még. – állt fel Vito Caroda befejezettnek tekintve a megbeszélést. A két férfi felállt és farkasszemet nézve. Mindketten tudták, hogy ez volt az utolsó alkalom amikor békésen ültek egymás mellett, kimondatlanul is tudták, hogy megkezdődött a háború a két család között. Szertartásosan megölelték egymást és a két család látszólag békésen kivonult az étteremből és elhajtottak.Martin Roy és az emberei megkönnyebbülve szedték le az asztalokat és vették el a központi asztalról a hatalmas összeget melyet a két Don otthagyott. Több volt mint egyheti bevétele. De több aggodalmat is okozott az az egy óra mint az egész heti idegeskedés a vendégek körül. Remélte hogyha lesz következő találkozó, azt már nem nála rendezik meg félve attól, hogy az már nem békés találkozó nem lesz…

Beleolvasok a könyvbe!

Szerző

ISBN

Kiadó

Beleolvasó

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Maffiacsavar (ekönyv)” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük