Maffiacsavar (ekönyv)

800 Ft

Cikkszám: 9781476238166 Kategóriák: , ,

A történet a gengsztervilágban játszódik,egy várost két maffiacsalád ural. Carla és Jimmy, akiknek meghaltak a szülei, kényszerűségből az alvilághoz csapódnak. Carla egy bordélyházban kezd dolgozni, Jimmy a Caroda családnál kap munkát. A Caroda család azon van hogy átvegye a hatalmat a város 11. körzete felett, mely komoly vérontással járhat, azonban a család feje azon gondolkodik, hogyan oldja meg ezt a legkisebb áldozatok meghozatalával.   Egy véletlen segítségével a legnagyobb megvesztegethetetlen maffiaellenes szenátort sikerül sarokba szorítania, így megtörténik a körzet feletti hatalomátvétel, mely maffiaháborúhoz vezethet… Carlába beleszeret egy multimilliomos, aki kiemelő őt a bordélyházból, testvére Jimmy pedig egy gentlemanhez méltó módon segít egy jómódú hölgynek, akivel egymásba szeretnek. Hogy hogyan szövődnek a szálak, mely meglepő fordulatokat hoz a történet, olvasd el a regényt, ígérem nem fogsz csalódni…. Szerző Vito Caroda hasonlóan járt el mint Luca Martello. Ő is készülődött, ugyanúgy megkapta az embereitől a jelentést, hogy a Martello család pár embere is a helyszínt őrzik. Ő is vigyorgott. Tisztelte Luca Martellot, nem becsülte alá, mondhatni a körülményekhez képest még kedvelte is. Nagyot sóhajtott. Tudta hogy ma bandaháború veszi kezdetét és azért ő lesz a felelős. Megegyezhetnének békésen is de nem akart. Végre talált egy ürügyet hogy a területét növelhesse, súlyos dollármilliárdokat jelentett akár egy utcányi rész is. Magában még hálás is volt az elhunyt terjesztőnek, hogy ilyen kalamajkába sodorta a családokat.- Carlo. – az elhunytak családjáról gondoskodtatok?- Természetesen. Mindkét özvegy minden héten megfelelő mértékű összeget kap hogy el tudják látni a gyerekeiket, ki tudják fizetni a lakbért.- Jól van. – nyugtatta lelkiismeretét Vito. – Gondolkodtam a ma estén. Nem akarok békésen megegyezni, területet akarok. – nézett Carlora a Don.- Értem. – válaszolta elgondolkodva a consigliere jól tudva, hogy dollármilliárdokról beszélnek pro vagy kontra. – De az háborúval jár, akkor a rendőrfőnököt is a mi oldalunkra kell állítani és itt van ráadásul az a kutyautő szenátor, aki egyre jobban szorongatja a tökünket a nyavalyás törvényjavaslatával amit ha keresztülvisz, még nehezebb dolgunk lesz.- Tudom, tudom. De szükségünk van nagyobb területre ahhoz, hogy még több politikust tudjunk megvenni és még nagyobb hatalomra tegyünk szert. Ha mi nem tesszük meg, akkor megteszi Luca Martello és a végén ő söpör el bennünket.- A háború kemény dolog. Sok özvegyről kell majd gondoskodnunk.- Próbáljunk valamit kitalálni amivel úgy a sarokba szorítjuk Luca Martellot, hogy nem lesz más választása mint hogy átengedi nekünk a 11. körzetet.- De mit? – kérdezte a consigliere.- Még nem tudom. Ma még csak hallgassuk meg mit ajánljanak, tereljünk, ne adjunk konkrét választ és meglásd, jön majd magától a jó megoldás.- Úgy legyen. – dünnyögte Carlo.- Vigyük magunkkal ezt az új fiút, Jimmy gyereket is, had lássa hogyan mennek a dolgok. – utasította a Don Carlot. – És vigyük magunkkal Ron-t is. A két fiatal úgy illik egymáshoz mint két testvér, mindkettő csupa dinamizmus.- Rendben, eligazítom őket. – állt fel Carlo. – A kocsiban találkozunk. – ment ki az ajtón.Vito Caroda ugyanúgy mint Luca Martello belenézett a tükörbe, ő is megigazította öltözékét, intett az embereinek akik komor arccal felállva mentek főnökük után. Akár a halálba is. * Martin Roy egész nap izzadt pedig nem is volt meleg. Felváltva nézte a két gengsztercsalád tagjait és rögtön levágta hogy gyűlés lesz nála. Az pedig akár vérfürdőbe is torkollhat. Nem tudta mit csináljon. Bezárjon aznapra? Lemondja a foglalásokat? Értesítse a rendőrséget? De tudta hogy azt végképp nem teheti, így egész nap kétségek között vergődött. Mivel semmit nem mert tenni, úgy döntött hogy a sorsra bízza magát, annak örült, hogy a család emberei a teraszon foglaltak helyet. Az a jó ötlet jutott eszébe, hogy a teraszon lévő összes asztalra ráteszi a foglalt cédulát és a vendégeket csak és kizárólag a benti helyiségben helyezi el arra való hivatkozással hogy a teraszon lévő asztalokat lefoglalták. Ami igaz is, nem? – mosolygott magában. Lefoglalta a maffia. Összehívta a pincéreit a hátsó helyiségbe.- Gyerekek, van egy kis gond. – közölte velük.- Igen? – kérdeztek vissza.- Látjátok a férfiakat a teraszon? – mutatott kifele.- Igen. – hangzott az egyöntetű válasz.- A két ellenséges maffiacsalád tagjai akik a városunkban működnek. Úgy vélem, ma este itt valamilyen megbeszélés lesz ami végződhet bárhogy.A pincérek összenéztek de nem szóltak semmit.- Aki gondolja, hazamehet, de megjegyzem, nem örülnék neki mert a belső helyiségben ugyanúgy megy a vendéglátás. Viszont aki marad, ma estére dupla pénzt kap, aki elmegy, ahelyett viszont mást kell azonnalosan felvennem. – hangzott el a burkolt célzás.A pincérek összenéztek és mindannyian közölték, hogy maradnak. Nemcsak a pénz miatt hanem mert kíváncsiak voltak a két maffiacsalád fejére akit addig csak hírből ismertek de személyesen nem láttak még soha.- Örülök hogy így döntöttetek. Ha esetleg valami lövöldözés tör ki vagy hasonló, akkor húzzátok el a csíkot, mindenki a maga életével törődjön. – óvta őket a tulajdonos.- És a vendégek? – aggodalmaskodott az egyik pincérnő.- Most mit csináljak? – mentegetőzött a tulaj. – A két család nem kérte hogy mondjam le a vendégeket, akkor kérhettem volna tőlük azt a pénzt amitől elestem volna, de így… kihagyni egy napot, tudjátok hogy nem megy olyan jól.- És ha nekik esik bajuk? – aggodalmaskodott a másik.- Most mit mondjak. Rosszkor voltak rossz helyen. – válaszolta szatírikusan Martin Roy. – Én is aggódok de nincs mit csinálni. Ti mindenesetre legyetek résen és fogjátok be a szátokat. Akinek eljár a szája, higgyétek el, a maffia megtalálja.A pincérek értették a burkolt fenyegetést és elhallgattak. Ezt követően szótlanul tették tovább a dolgukat, szolgálták ki a beszállingózó vendégeket és a szemük sarkából figyelték a teraszon ülő férfiakat akik látszólag a legnagyobb nyugalommal iszogatták italjaikat, a valóságban pedig feszülten nézték egymást, ők sem tudták mi várható az este.Este hat óra körüli időben szinte egyidőben érkezett meg a két család, autóikkal elfoglalták a parkolóhelyek nagy részét, pár ember a kocsiknál maradt nehogy a másik családnak bombát legyen kedve rakni az autó alá.A bejáratnál a két család feje szertartásosan megölelte egymást és mint két jóbarát, bevonultak az étterembe át a belső részen és helyet foglaltak kint a teraszon. A középső asztalnál foglalt helyet a két főnök, mellettük a két consigliere, az embereik körben a szélső asztaloknál.A pincérek összenéztek. Bár arcról nem ismerték a maffiafőnököket, a helyzetből egyértelmű volt számukra hogy kik ők.- Jó estét, Uraim! – köszöntette őket maga a tulajdonos. – Micsoda megtiszteltetés hogy az én szerény éttermemet választották vacsora céljából. – udvariaskodott a tulajdonos.- Jó estét Martin, hogy van? – köszönt vissza Vito Caroda.- Jól, köszönöm. – válaszolta Roy.- És a család? – hangzott el Luca Martello-tól.- Ők is jól vannak. – izzadt most már Martin Roy. – Mit hozhatok Önöknek? Rakta eléjük az étlapot.- Magára bízzuk, ugye? – nézett Vito Luca-ra.- Hát persze. – válaszolta elegánsan Luca.- Italt? – kérdezte Martin.- Valamilyen jó évjáratú vörösbor? – nézett kérdőn Vito Lucára.- Nekem megfelel. – hangzott el ismét a beleegyező válasz.- Értem, akkor bízzák csak magukat rám és tíz ujjukat is megnyalják, máris intézkedem.Eközben a többi pincér a két család embereit szolgálták ki, vették fel a rendeléseket és megkezdődött a minél gyorsabb kiszolgálásuk.A két család feje megvárta míg a kapkodó pincérek telerakják az asztalt a finomabbnál finomabb előkészített ételekkel, komótosan szedtek maguknak, elkezdtek enni és amíg be nem fejezték, csupa semleges dologról beszélgettek.Az étkezés végén amikor a pincérek leszedték a tálakat, tányérokat és már csak a bor volt az asztalon, akkor tértek a tárgyra.- Történt egy kis sajnálatos esemény a két család között. – kezdte Luca Martello.- Így van, sajnos így van. – válaszolta Vito Caroda.- Mindannyian jól tudjuk, hogy az ifjúság hevessége okozta ezt a szörnyű dolgot. Az egyik emberünk megdugta az Ön emberének a nőjét amire az bedühödött, összekaptak és a sajnálatos végkimenetelt mindketten tudjuk.- Hát igen, ez a fiatalság… – játszotta a megértőt Vito de résen volt. – Ami megtörtént az megtörtént, de mégsem mehetünk el szó nélkül mellette.- Így van, teljes mértékben igaza van. De hát mit tehetünk. Mondja meg hogy hogyan oldjuk meg és megtesszük ami tőlünk telik.- Nem tudom, igazán nem tudom. Két nagyon komoly tapasztalattal bíró emberünket veszítettük el.- Igen, tudom, mit ajánlhatunk fel kompenzációként?- Ön mit javasol? – kérdezett vissza Vito Caroda aki kíváncsi volt Luca mit ajánl fel.- Hááát, gondolkodtam róla. A fiatalt majd én megbüntetem, természetesen az özvegyeknek is adunk támogatást.- Nagyon helyes. – bólogatott egyetértően Vito. – De ez még mindig nem arányos azzal ami történt, ráadásul a vele lévő másik emberünket is ki lett nyírva.- De elborult az agya, tudja, fiatalság, hevesség. – védte emberét Luca.- Először arra gondoltunk, hogy terjeszkedésre pályáznak. – puhatolózott Vito Caroda.- Én? Ugyan már! Évekkel ezelőtt megegyeztünk a területhatárral kapcsolatban. – válaszolta Luca aki előre látta hogy Vito erre fogja vinni a megbeszélés fonalát.- Talán újra kéne gondolni. – válaszolta élesen Vito.- Mire gondol pontosan? – kérdezett most már nyersebben Luca.- Kompenzációként a 11. körzetet szeretnénk. – válaszolta nyugodtan Vito.- Szó sem lehet róla. – vágott vissza Luca. – Az túl nagy mértékű kártalanítás lenne.- Pedig kevesebbel nem elégszünk meg. – válaszolta Vito.- Ugyan, ugyan! Próbáljunk valamilyen megoldást találni, a 11. körzetet nem adjuk át harc nélkül, egy háború pedig nem tenne jót egyikünk üzletének sem. Olyan jól megvoltunk egymás mellett eddig. – fogta szinte könyörgőre Luca.- Az igaz, de a torta nagyobb szeletje jutott a Martello családnak, egyenlő arányokat akarok, az pedig a 11. körzettel lenne megoldva.- Még átgondolom. -hangzott el a terelő válasz.A két consigliere egy szót sem szólt, a terasz szélén ülő emberek is felfigyeltek az emeltebb hangú beszélgetésre de mivel utasítást nem kaptak, nem csináltak semmit.- Beszéljünk még. – állt fel Vito Caroda befejezettnek tekintve a megbeszélést. A két férfi felállt és farkasszemet nézve. Mindketten tudták, hogy ez volt az utolsó alkalom amikor békésen ültek egymás mellett, kimondatlanul is tudták, hogy megkezdődött a háború a két család között. Szertartásosan megölelték egymást és a két család látszólag békésen kivonult az étteremből és elhajtottak.Martin Roy és az emberei megkönnyebbülve szedték le az asztalokat és vették el a központi asztalról a hatalmas összeget melyet a két Don otthagyott. Több volt mint egyheti bevétele. De több aggodalmat is okozott az az egy óra mint az egész heti idegeskedés a vendégek körül. Remélte hogyha lesz következő találkozó, azt már nem nála rendezik meg félve attól, hogy az már nem békés találkozó nem lesz…

Szerző

ISBN

Kiadó

Beleolvasó

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Maffiacsavar (ekönyv)” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük