Szeretek úgy beszélni az emberekhez, mintha a barátaim lennének, ezért ha nem zavar senkit, mellőzném a hivatalos hangnemet. Nevem Zádori Bence. 1996. augusztus 7-én születtem Makón. Édesanyám Zádoriné Soós Katalin, aki egy időben a helyi kórház ápolási igazgatója volt; édesapám Dr. Zádori István, a helyi kórház intenzív osztályának alapítója és főorvosa volt, mostanra már nyugalmazták. Elrettentő, hogy még csak most leszek 18 éves és épp most fejezem be a középiskolai tanulmányaimat. Az is lehet, hogy már el is dobták ezt az önéletrajzot. De van, amit fel tudok mutatni: nemrégiben tettem le angol középfokú érettségi vizsgáimat előkelő végeredménnyel. Gimnáziumi tanulmányaimat egyébként a makói József Attila Gimnáziumban kezdtem, de a Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium intézményében folytattam és folytatom is még egy évig. Ezután az SZTE-BTK Kommunikáció- és médiatudomány szakán szeretnék továbbtanulni. Fiatalságomból adódóan ezt az önéletrajzot csak személyes élményekkel tudom megfűszerezni. Hobbim a szépírás. Ha felkérnek, hogy írjak cikket, megírom; de a legnagyobb szabadságot akkor kapom, ha taníthatok valamit, vagy ha verset, elbeszélést, novellát írhatok. Az iskola újságját intenzíven szerkesztem és ezt nagyon sokan szeretik a környezetemből. Hogy mi a konkrét véleményük, nem mondhatom el; maguknak kell megítélni. Jelenleg is keresek szerkesztőséget, folyóiratok, kiadókat, akik szívesen magukhoz vennének. Főként a szépírás az én területem, de nem hiszem, hogy ez probléma; a versek és a novellák is lehetnek tanítójellegűek, szórakoztathatnak, megmosolyogtathatnak, elszomoríthatnak minket; ráébreszthetnek bizonyos dolgokra, filozófiákat építenek fel, van bennük valami művészi; bűbájos a nyelvezete, egyszóval: fejtörésre ingerli az embereket. Egy jó téma pedig azonnal képes megihletni; ezért vagyok nagyon termékeny.

Könyvei