Életem biológiai része valamikor a hetvenes években kezdődött. Tanultam mindenfélét, laktam sok helyen, és arra vágytam, hogy erdész lehessek valami szép bakonyi erdőségben, kis faházikóban. Aztán helyette agrár szakközépbe jártam, négy évig minden nap hajnalban kelve, hogy átérjek a másik városba. Utána, már érettebb fejjel felvételiztem a szegedi egyetem biológia szakára, hiszen semmi kedvem sem volt Sopronba költözni az erdészeti szak miatt. Persze nem biológusnak vettek fel, hanem Debrecenbe, az Agrár Egyetemre. Két év után otthagytam, és mert már amúgy is dolgoznom kellett a megélhetésemhez, inkább ezzel folytattam. Közben összejöttem a párommal, és innentől kezdődött az életem érdemi része. Próbálkoztunk Pesten, voltam vállalkozó feng-shui kertépítő, végül elterelődtem a könyvek, a könyvkereskedés felé. Közben nem csak a kereskedelmükkel, hanem a megírásukkal is próbálkoztam, a kedvenc műfajomban, fantasy-ban. Az íráshoz vettük első számítógépünket. Pár év próbálkozás után rá kellett ébrednem, hogy a könyvírásból nem leszek se híres, se gazdag. Ekkor támadt az az elhatározásom, hogy szakítok a hagyományos könyvkiadás gondolatával, és képessé teszem magam digitális kiadványok létrehozására. Ekkortájt egy nagy, kerek erdő közepén laktunk, két okos, egészséges gyermekünkkel, és kutyánkkal. Hivatalosan ugyan debreceni lakosoknak tituláltak bennünket, de a várost csak egy jó ötórás sétával érhettük el (Már amikor bekrepált az aktuálisan nyűtt rendszám nélküli KGST-járgány). Párom fejvadász volt, én már akkor is a multimédiás bárd kaszthoz álltam legközelebb, s műveimmel színesítettem a világhálót. Hivatalosan a debreceni Vörös Oroszlán Teaház ezoterikus könyveit és kütyüit árusítottam. A fennmaradó időmet programnyelvek megismerésével töltöttem. Hat évig éltünk ezen az idilli tanyán, de sem a család anyagi helyzetén, sem az írói karrierünkön nem tudtunk lendíteni. Sok jó tanácsot kaptunk Kornya Zsolttól (alias Raoul Renier), aki néhány pohár bor mellett szívesen mesélt az authorkodás mesterfogásairól, és akivel közel tíz évig kölcsönösen támogattuk egymást az intrikálók kereszttüzeiben. Konkrét segítségünkre volt Nemes István (alias John Caldwell, Jeffrey Stone), megjelentetve novelláinkat, regényeinket. Közben sok író kollégával is összehozott bennünket a sors, legtöbbjükkel kellemes emlékeket és baráti viszonyt ápolunk. Miközben teltek az évek, újra tanulni kezdtem, és míg párom a szakmai karrierjét építgette szép eredményekkel, én hasonló mód kitanultam a multimédia-fejlesztést, a 3D animációk készítését, s a programozásba is belekóstoltam. Aztán gondoltunk egyet, és iskolás korúvá cseperedett nagyfiúnkkal meg a szorosan mögötte trappoló ifjabbikunkkal beköltöztünk Debrecen betondzsungeljébe. Vettünk egy legális, piros autót, váltottunk munkahelyet. Párom egy nagy gyár sokszáz dolgozójával bajlódott, én meg 2008 október elejéig a MODEM ügyeiben segédkeztem. Utána ismét tanulni mentem: angolt és felnőttoktatást. 2009 májusától ismét dolgozni kezdtem, immáron mint önálló vállalkozó, egy országos felnőttoktatási intézmény kelet-magyarországi régióját vezettem/fejleszgettem, pár hónap kihagyás után pedig egy másik cég vizsgáit, marketingjét, és a vizsgákra felkészítő oktatásait. Ez is véget ért a válsággal, és azóta csak alkalmi munkáim voltak. Van hitelünk, nincs tartalékunk - átlagos magyar szegénycsalád lettünk. A mai napig nem adtam fel az elhatározásomat: E-könyvek készítésével fogom felvenni az új idők ritmusát. Ma már nem gond az elkészítésük, csakhogy időközben már sokan mások is megjelentek a piacon, így egy saját arculatú, egyéni szolgáltatás kell hozzá. Az ötlet meg van, most a megvalósítás szakaszában iparkodom. Rendszeresen szerkesztek különböző kiadványokat, öt évig a Turmalin-Ház magazint, ami egy ezoterikus hirdetőújság, novellás köteteket, majd néhány év múlva egy másik ezoterikus újságot, a Babu Varázskertjét, ifjúsági regényt, saját kiadványokat, gyakorlati tapasztalatban hát nincs hiány. 2006-tól minden évben megrendeztem az Animáció Világnapja rendezvényt Debrecenben. Minthogy a város egyetlen kulturális intézménye sem érezte annyira nagyszerűnek, hogy anyagilag is támogassa ezt a munkát, a negyedik évre én is kimerültem ezirányúlag mind lelkesedés, mind anyagi területen. Az erdőmélyi tanyánk megmaradt, bár amióta leégett a teteje, szívesebben járunk haditornász barátainkkal a Hármashegy-aljára bográcsozni. További kedvenc időtöltésünk még a szerepjáték, amit lassanként a gyermekeink bevonásával űzünk, számítógépen és asztalnál. Hallgatjuk a jóféle darkos, gótikus zenéket, nézzük a legújabb fantasy filmeket. Az olvasást nem említem a fentiek között, mivel az számunkra „kötelező” :) 2007-ben sikerült megszerveznünk az eddigi legnagyobb fantasy-író találkozót a debreceni EFOTT keretében, ami nagyon sikeresen zárult, rengeteg új kapcsolatot kaptunk tőle. 2008 végére azonban megfogadtuk mentorunk tanácsát, és elsősorban tisztes polgári foglalkozásunkat erősítve alapozzuk meg a hátteret írói kedvtelésünk folytatásához. Mindketten beiratkoztunk egyetemre, hogy "papírt" szerezzünk ahhoz, amivel évek óta a kenyerünket keressük. A párom felnőtt munkaerő-továbbképzést, én könyvtártudományt, programnyelveket és webfejlesztést tanulok. Meg angolt a diplomához. Mellékesen további történeteink születnek, íródnak, rajzolódnak, multimédiásodnak, zenésednek, így hamarosan ismét egy újszerű, izgalmas művel lephetjük meg a honi - és az angol nyelvű - fantasy-rajongókat. Két évre elvállaltam a KIMTE irodalmi főszerkesztő pozícióját, ami alatt egy kiadvány és két sikeres novellapályázat jött létre. Egyetemi szakdolgozatom témája szintén szorosan kapcsolódik a fantasy műfajához, remélem, ezen az értelmiségi vonalon méltó szinten térhetek vissza a hobbimhoz.

Könyvei