Mióta az eszemet tudom, írok. Vagyis valamikor 12 éves koromban jöhetett meg az eszem - és az elmúlt évtizedeket (kisebb-nagyobb kihagyásokkal) végigírtam. Jól tettem? Talán. Olyan családba születtem, ahol a könyveknek értékük volt, de ahol az én történeteimet "nem vették meg", így aztán hamar ki kellett alakítanom saját olvasótáboromat, akik tartották bennem a lelket. Később eljutottam a kiadóvállalatokkal való harcok és háborúk szintjére, még később pedig beláttam, hogy ostobáknak nehéz megmagyarázni, miért szép a csodálatos és színes a gyönyörű - inkább magamnak és barátaimnak alkottam. Komoly terveim vannak egy összetett jövőképet nézve, melyben egy olyan irodalmi univerzumot leszek képes elkészíteni, ami előnnyé válthat majd mind a világirodalom részére, mind a saját magam szórakoztatására. Kihívás lenne? A regényírás sosem az. Inkább egy kellemes elhivatottság, egy életérzés - jobb, mint a kábítószer és nehezebb, mint reggeltől estig egy gyárban dolgozni.

Könyvei