Varga Tibor vagyok, huszonkét éves. Kommunikációt hallgatok egy Pesti egyetemen. Általá-nos iskolámban a fogalmazás órák voltak a kedvenceim, ott ismerkedtem meg narratívákkal, prózai írásokkal, természetesen gyerekcipőben, egyszerű formában. Itt adtak házi feladatot, hogy írjunk történeteket, erről és erről a témáról, amit én élményként és boldogan abszolvál-tam. Kamaszkorom kezdetén döntöttem úgy, hogy nekivágok egy könyv megírásának nulla tapasztalattal, instrukcióval, szabályok nélkül. Nos, olyan is lett… A kedvem azonban nem halványult és újra nekirugaszkodtam, de mind tartalmilag, mind szellemiségileg és stilisztikai-lag, szerkezetileg nem ütötte meg azt a mércét, melyet könyvnek lehetne nevezni. Középisko-lában petyhüdtté váltak írói ambícióim. Más területet is választottam, elmentem a reál irányá-ba. Hatalmas baklövés volt. Nem tudtam mi akarok lenni, így visszatértem a kezdetekhez és kapva az alkalmon jelent-keztem az egyetemre, kommunikáció szakra, azon belül újságírásra. Ezt követőn az eddig rejtegetett humán beállítottságom kitört rejtekéből, és körülbelül két éve foglalkozom komolyabban írással. Igyekszem fejleszteni magam, mindebben az iskola is segít-ségemre van, én nekem is vannak kitűzött céljaim. Novellákat és verseket írok, de regénybe is belekezdtem már. Az első kiadott művemet 2014-ben az Aposztróf kiadó adta ki, a Dimenziók 5 címmel ellátott novellapályázat gyűjteményében, majd 2016 a Dimenziók 7-ben is megjelent Maradandó örök-ség novellám.. Az alkotás neve: Éjjeli Eső Legutóbb a 2016-ban, önök által megjelentetett Feltöltött Pillanatok Antológiában kapott he-lyet a: Kódolt gondolatok című versem, illetve az Ezredvég folyóirat is leközölte néhány lírai írásomat. Írásaimmal kapcsolatban annyit, hogy szeretem boncolgatni és különböző aspektusból szemlélni az emberi lelket és mentális jellemzőit. Tanulmányokat olvastam, szakkönyveket bújtam és betegségekről szóló könyveket forgatta a pszichiátria területén, ami valamilyen ért-hetetlen okból kifolyólag a rabjává tett. Sok, Márai Sándorhoz hasonlóan adott témában le-írom gondolatmenetemet, véleményemet „szépirodalmi” köntösbe bújtatva (pl.: Márai Füves-könyve). Azt gondolom, hogy műveim elvontak, sötétek, néhol túlzottan amolyan barokko-sak, pátosziak. Hála az égnek kezdek róla leszokni. Igyekszem megtalálni a számomra legmeg-felelőbb stílust, de lehet felesleges keresnem, mert talán attól lesz egyedi, hogy a saját stílu-somban írok. Varga Tibor

Könyvei