Zemlényi-Kovács Zoltánként születtem 1970. május 5-én, de 12 évesen úgy gondoltam, hogy a „Kovács” olyan átlagos név, én pedig KÜLÖNLEGES vagyok! Ezért hát ettől kezdve csak Zemlényi Zoltánként írtam magam alá és a Színyei gimnázium bálkirály választásán ZZ-ként lettem második, ami elsősként büszkeséggel töltött el. Rajzművész, kenu-olimpikon, vagy világhírű rock-dobos, vagy énekes szerettem volna lenni, de egy végzetes autóbaleset után új fordulatot vett az életem. Némán, bénán minden korábbi vágyam fel kellett adnom, de egy ujjal pötyögtetett naplóm által mégis országos népszerűségre tettem szert. A Hoppárézimi című könyvemért ifjúsági díjat vettem át a Parlamentben, belőle TV film, színdarab is készült, amiket a tévé is sugárzott. Sikeres műsorommal jártam az országot, miközben további könyveim jelentek meg (Kitiltottak 1989, Törj át az üvegfalon 1993, Öbölkör 1999), melyeket minden évben forgalmas tereken, aluljárókban árultam és dedikáltam. Közben főleg újságíróként tevékenykedtem, bár esküvőm után, első fiam születését követően pár évig segédfénymásoló-helyettes voltam az APEH-nél. A Mai Napnál főleg kultúra témakörről írtam. Minden pöffeszkedő amerikai filmet a sárig lehúztam. Voltam évekig kaparós sorsjegy-árus, müzli-árus, közben családi újságot szerkesztettem. Öt éve hozzám került dédnagymamám önéletírása, melyet tavaly Tenzi naplója címmel adtam ki és két fiam után egy éve megszületett kislányom, Zemlényi-Kovács Hortenzia!

Könyvei